Bárány László

Mostani túránk fő apropója azon jeles esemény volt, hogy május végén töltöttem a 30. születésnapomat. Ezen alkalomból gyűltek össze a rokonok, a barátok és a közeli ismerősök, hogy mind-mind hozzájáruljanak a jó hangulathoz és egy felejthetetlen horgászathoz.

A legutóbbi sikeres ott tartózkodásunk helyszínére esett ismét a választásunk, hiszen bíztunk benne, hogy, ha az akkor kevésbé táplálkozó halakból is eredményesen tudtunk párat hálóba terelni, akkor most is csak pozitív élményekkel gazdagodhatunk. Mint utólag kiderült ez remek választásnak bizonyult, ugyanis a halak is (talán tudva azt, hogy nagy a szurkoló tábor és ünnep van a parton) jó étvágyuknál voltak és folyamatos munkát biztosítottak számunkra az élvezetes fárasztásokkal. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk lépésről-lépésre miképp is léptem át a 3. X-et és milyen nagyszerű pillanatokat éltünk át a parton közösen.

2017.05.26-án reggel érkeztünk meg Derekegyházára, ahol már jó szívvel és kedves mosollyal fogadott minket a tulaj Sanyi bácsi is és a halőr Misi bácsi is. Minden alkalommal boldogan térünk ide vissza, hiszen a számos gyönyörű halon túl ideköt minket a családias és vendégszerető légkör.

A gyors táborállítás után hamar helyükre kerültek a botok és beélesítve várták, hogy hozzájárulhassanak a még emlékezetesebb szülinapozáshoz.

Nem is kellett sokat várni, hamarosan elérkezett minden horgászat legszebb pillanata, a bal oldali boton aktív érdeklődést mutatva jelentkezett be az első önkéntes. A már felmelegedett vízben hihetetlen erővel védekezve igyekezett minden trükköt bevetni, hogy a szúrós falattól megszabadulhasson. A horog azonban remekül ült a szája szélében, úgyhogy a sikeres fárasztás végén egy csodálatos ponty merítőbe csusszanó teste volt a jutalmunk.

Boldogan konstatáltuk, hogy ilyen gyors kezdésre még mi sem számítottunk és reménykedtünk, hogy az érdeklődési kedv nem fog lappadni a következőkben sem.

A felszerelést csalizás után visszajuttattuk a kiszemelt helyszínre és mi is folytattuk még a pavilon alatti pakolászást. Rengeteg időt azonban nem kaptunk a halaktól, ugyanis újabb uszonyos barátunk vette célba a felkínált bojlit, melyet a folyamatosan gyorsuló hangjelzés számunkra is egyértelműen jelzett.

Jó pár perces huzavona vette kezdetét és bizony egymás kölcsönös lefárasztása után sikerült csak matracra fektetni az ikrától duzzadó aranyhasút.

Mire elkészültek a fotók és a fertőtlenítés után elengedtük a minket megtisztelő nemes ellenfelet, megérkezett a barátom és egyben csapattársam is, Greksza László a kedves párjával, Anettel. Köszöntöttük őket és lelkesen meséltük, hogy úgy fest most jókor vagyunk jó helyen.

Ők is kipakolásztak, tábort állítottak és kiválasztva az általuk ideálisnak vélt területeket, megkezdték a halak becserkészését.

Gyorsan repült az idő, sikerült jó pár szép pontyot és amurt fognunk mire ránk esteledett. Este közös vacsora és énekelgetés mellett terveztük meg, hogy a következő napra mi legyen a stratégia, ugyanis ez volt a túra fő napja, ekkorra vártuk a vendégsereget és szerettük volna őket is elkápráztatni pár gyönyörű hallal, hiszen közülük sokan még nem láttak élőben ekkora példányokat.

Az éjszakát a pihenésnek szenteltük, ugyanis a zsúfolt és dolgos hétköznapok sok erőnket kivették és jól esett a friss levegőn, a kényelmes sátrak rejtekén nyugovóra térni.

Másnap hajnalban már talpon voltunk, hogy a vendégek érkezéséig a főzés és étkezés helyszíne teljes egészében elő legyen készítve. Hamarosan csatlakozott hozzánk Édesanyám is, akinek eddig is minden túrán rengeteget köszönhettünk, a sok finom hazai falat még jobban felértékelődik nomád körülmények között. Most is éjt nappallá téve készült hosszasan, hogy az alapanyagok, italok, dekorációs elemek hiánytalanul rendelkezésre álljanak.

Nekiláttunk a bogrács összerakásának és a főzési folyamat megindításának. A főszakács szerepét Édesapám vállalta magára és isteni finomnak ígérkező kakaspörkölttel kecsegtetett minket és az ízlelő bimbóinkat.

Olyan nagy mennyiségű hús és nyersanyag került a 20 literes bográcsba, hogy igen komoly méretű tűzre volt szükség pusztán a felmelegítéséhez is. Ehhez szükség volt jócskán fára és gyújtósra is, aminek összevágásában én is kivehettem valamelyest a részemet.

Mindez idő alatt a botok is aktívan vettek részt az események alakulásában. Mindezt jól jelezte, hogy több alkalommal is páros fárasztást izgulhattunk végig. Szerencsére egy-két kivételtől eltekintve halvesztésünk nem volt, a megakasztott halakat sikerül a kamerák kereszttüzébe hozni.

A vendégek érkeztek sorban és a hangulat egyre jobbá vált, sok nevetés és vidám perc mellett került bemutatásra mindenki mindenkinek, hogy senki se érezhesse magát feszélyezve a társaságban. A Menyasszonyom unokaöccse is eljött, apránként ő is elmélyül a halak szeretetében és a vízpartok misztikus világában.

Mi a Pecacenternél rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az utánpótlás generáció is örömmel képviseltesse magát a partokon és minél előbb tegyék magukévá a fogd meg és engedd vissza elvet, amit mi is vallunk és büszkén gyakorlunk is.

Mi sem bizonyítja jobban munkák eredményességét, hogy Ivánka is boldogan és önként segédkezik minden hal fárasztásánál, mérlegelésénél és visszaengedésénél.

Délben tartottunk egy kis szünetet a horgászatban és elvonultunk a Sanyi bácsi által biztosított és a Szeretteim által feldíszített pavilon alá elfogyasztani az addigra elkészült és ínycsiklandóan illatozó ebédet. Nagyon jó érzés volt a társaság figyelmének középpontjában lenni, látni azt, hogy ennyien szeretnek és megtiszteltek a jelenlétükkel.

Ebéd után megkaptam a gyönyörű tortámat, amit Édesanyám saját kezűleg alkotott. Egy csodálatos vízpartot varázsolt elő zselatin, csoki torta, marcipán figurák és egyéb ehető dekorációs elemek segítségével, mely nem utolsó sorban roppant finom is volt.

A torta elfogyasztását követően vette kezdetét az ajándékozás és a tényleges köszöntés. Sok szép ajándékot, kedves szót és megható pillanatot kaptam, amiket ez úton is teljes szívemből köszönök!

Már jócskán délutánra járt az idő, mikor ismét visszatértünk a botokhoz, hogy a vendégek búcsúzása előtt még próbáljunk szerencsét.

Hihetetlen dolog történt. Pár perccel a botok behúzását követően intenzív kapás jelentkezett Laci barátomnál. Nem késlekedett és felvette a kontaktust a folyamatosan távolodó hallal. Bevágás után is sejteni lehetett, hogy szép példány vette fel a frissen felkínált golyót. Ügyes mozdulatokkal terelte part közelbe a gyönyörű pontyot, melynek burványai is arról árulkodtak, hogy bizony nem mindennapi egyed küzd a mélyben.

A szákolást követően gyors seb fertőtlenítés és fotózás következett, majd jött a legizgalmasabb rész, a mérlegelés. A skálán hamar felszaladt a mutató és 20,5 kg-nál állt meg, ami azt jelentette, hogy Lacinak sikerült megdöntenie egyéni rekordját, ami nagyszerű teljesítmény és innen is gratulálok hozzá!

A társaság is nagyon örült a kifogott bajszos látványának és megsimogatási lehetőségének. Ez a szép ponty is mehetett vissza éltető elemébe. Nem olyan rég még a vízi világ pocakos öreg ura volt, aki, ha tehette vándorkagylóval tömte a bendőjét, jobb napokon kijárt neki a finom bojlikból és pelletekből álló etetés. Kényelmes farkcsapásokkal hessegette arrébb a torkoskodó keszegeket. Aligha gondolhatta, hogy ezen a délutánon ő is bekerül a Derekegyházi tó pontylegendáriumába.

A vendégek ezt követően búcsút vettek tőlünk, útnak indultak. Nagyon mértékletes és visszafogott iszogatás volt csak, ennek ellenére a hangulatra senkinek sem volt oka panaszkodni, mindenki jó szájízzel ült autóba és a friss levegőtől megszívva hazafelé vették az irányt.

Mi azonban folytattuk a horgászatot és a pikkelyesek üldözését.

Már csak a Párom Szülei búcsúzkodtak tőlünk, mikor a bal oldali boton kapás jelentkezett. A maszatolós érdeklődés és a bevágás utáni könnyű terelhetőség amurt sejtetett. A gyanú beigazolódott és a part közelségét megérezve új fokozatra kapcsolt a rutinos torpedó. Ugrásokkal, kirohanásokkal, váratlan bukfencekkel tette igazán élvezetessé a fárasztást és izgalmassá a szákolás pillanatait.

Szerencsére még ezt a halat is láthatta a kis Iván, aki egész nap hősiesen helyt állt, bírta a rengeteg ember jelenlétét, a sok fárasztást együtt csinálta végig velünk és nem zavarta, hogy ezúttal nem csak ő volt a figyelem középpontjában.

Azért, mint utólag kiderült a rengeteg inger, ami érte őt és a friss levegő együtt megtették a hatásukat és az indulást követően hamar álomba zuhant az ifjú horgász palánta.

Nekünk a hátralevő pár óra ugyanolyan esemény dúsan és pörgősen telt, mint az eddigiek, a halak néhány kisebb megszakítástól eltekintve aktívan jelezték, hogy az etetési stratégiánk, a kiválasztott helyszín és a felkínált csali is mind-mind hibátlanul működik.

Estére minket sem kellett elringatni, kiadós alvással és az elmúlt órák újra álmodásával telt az éjszaka.

Hajnalban ismét korán keltett minket a halfogás iránti vágy és a lelkesedés, hogy még pakolásig pár szép hallal összetalálkozhassunk.

Gyakorlatilag minden ott folytatódott, ahol tegnap este abbamaradt. A halak végig az etetésen tartózkodtak és alig várták, hogy friss anyag kerüljön a vízbe, amit gyors kapással honoráltak is.

Az órák előre haladtával egyre több és több élményben volt részünk, ismételten több olyan momentum is volt, mikor mindkét bot egyszerre adott halat.

Sajnos a legjobb dolgok is véget érnek egyszer, így ennek a pecának is eljött az a része, mikor mindkét bot utoljára lett behúzva és a többi felszerelést el kell kezdeni pakolászni és mosogatni.

A sátor bontásánál tartottunk éppen, mikor a jobb oldali boton ejtős kapással érkezett egy újabb delikvens. Eszméletlen erőtartalékokat mozgósítva igyekezett bebizonyítani, hogy odalent ő az úr. Végül nem kerülhette el a sorsát és néhány képkocka erejéig kénytelen volt együtt működni velünk.

Már csak egy bent lévő botunk volt. A sátrat sikerült eltenni a zsákjába és az ágyakat szerettük volna összecsukni, mikor ezen a jelzőn is egyre gyorsuló csipogásokat tapasztaltunk. Mindig csodás érzés hallal zárni a túrát, ezért a szokásosnál még finomabban fárasztottam, hogy ne tudjon meglépni a rafinált uszonyos. Hamarosan siker koronázta ezt az akciót is és egy gömbölyű pontyot emelhettem a fényképező elé.

Ezek után már csak a kocsiba történő berakodás és a búcsúzkodás maradt hátra. Búcsút vettem a tótól, a Szüleimtől, Sanyi bácsiéktól és ettől a pár gyönyörű naptól, amik engem is beléptettek a harmincasok táborába.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a szeretteimnek mindazért a rengeteg segítségért, megértésért, szeretetért, amit felém sugároztak és sugároznak. Köszönöm a Szüleimnek, hogy ilyen szinten segítik a hobbym űzését, a Páromnak, hogy maximális megértéssel kezeli a fanatizmusomat és mindenben mellettem áll. Köszönöm a barátoknak, hogy jelenlétükkel emelték a szülinap fényét és Sanyi bácsinak és Icunak a barátságot és sok kedvességet, amit irányunkba tanúsítanak.

Bátran állíthatom, hogy ez volt az eddigi egyik legszebb és legemlékezetesebb szülinapom.

Búcsúzóul egy olyan képet szeretnék megosztani veletek, ami jól tükrözi azt, hogy a különböző generációk közös horgászata, a megértő és türelmes hozzáállás és a tiszta lelkű őszinte szó mennyire el tudja varázsolni még a legkisebbeket is. Ezek azok a momentumok, amik építő jellegűek, amik visznek minket előre és amikből az emlékezés majd hosszú időn át táplálkozni tud.