Bárány László

Ez a helyszín Szigetszentmiklóson a Csepel Sziget Horgászegyesület I.számú tava. Az Egyesület 1950-ben alakult Csepel Autó Horgász Egyesület néven. A kezdeti években a horgásztatás az úgynevezett Hinaras tóban indult, amely ma már nem funkcionál horgászható tóként. Az autógyár privatizációjával megszűnt az egyesület háttérbázisa és nevének megváltoztatására került sor. Csepel Sziget Horgász Egyesület néven folytatta tevékenységét.

1960-tól, a kavicsbányászat befejezését követően folyik horgászati tevékenység egyesületi keretek között. A tó nagysága 10,1097 ha, vízmélysége 2,5-7,5 m.

A tó hasznosítási jogát haszonbérlet formában Szigetszentmiklós Város Önkormányzatától 2024 év végéig az egyesület gyakorolja.

Az I.számú tóba 2010-től nagyobb méretű pontyok kerültek betelepítésre. Ez az állomány ma már lehetőséget teremt a bojlis horgászat mind versenyszerű, mind sportjegyes élményekben gazdag űzésére.

Ezen ismeretek szellemében tettük már mi is több alkalommal próbára szerencsénket és tudásunkat ezen a festői tavon.

Lehetőségünk adódott normál hétköznapi peca keretében is letesztelni csalijainkat, valamint részt vevőként és támogatóként a II. Csepel Sziget He Mázli World pontyfogó kupáján is.

Egy legutóbbi itt tartózkodásunkról készült képeken keresztül szeretném bemutatni Nektek, miért is érdemes ide ellátogatni és megtapasztalni azt a csodát, amiben nekünk részünk volt.

A tó végében található egyik stéges állás jutott nekünk, amit hamar birtokba is vettünk és kezdetét vette a lázas kipakolás és a stratégia kidolgozása.

Miután minden bot bevetésre került, mi is kényelembe helyeztük magunkat és beszélgetéssel, valamint a következő órák átgondolásával töltöttük az időt. Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen olyan csodálatos Nők vannak Párként/Társként mellettünk, akik elkísérnek minket ezekre a túrákra, akik kiveszik a részüket a munkából, a halfogás öröméből és, akik elfogadva megszállottságunkat mindenben támogatják azt, hogy mi hódolhassunk szenvedélyünknek.

Ez óriási kincs és ezt a tógazdák is értékelték, ugyanis kedveskedtek a lányoknak egy üveg pálinkával, mely felcímkézve tanúskodik a bátorságukról és a belevalóságukról.

Mivel délután 5 órakor tudtuk elfoglalni helyünket, hamar elérkezett a sötétedés és vele együtt az első kapások is. Először a bal oldali boton jelentkezett egy ifjú pontyocska, akinek szemlátomást nagyon ízlett a felkínált bojli. Méretéhez képest kiválóan küzdött és nagyszerű élményt jelentett a kristály tiszta vízben látni, amint a víz alatt cikázva próbál megszabadulni a horogtól. Próbálkozása azonban eredménytelen maradt és hamarosan bölcsőbe lett fektetve a pöttöm bajszos.

Alig pár perc múlva újabb delikvens érkezett meg az etetésre és szerencsére azt a golyót részesítette előnyben, ami mellett a horog is ott volt. Vehemens kapást követően a várt nagy ellenállás elmaradt, hamar part elé lett terelve a szép kis uszonyos és merítőbe is csusszant első kísérletre egy az előzőnél valamivel már nagyobb ponty.

Ezt követően az éjszaka csendesen telt. Ágyainkba visszahúzódva, mély álomba szenderülve tudtuk kipihenni magunkat valamelyest, ugyanis a jelzők némák maradtak.

Hajnalban újabb adag etetőanyagot kevertünk és juttattunk be, hogy a korán ébredő vagy esetleg tegnap óta az etetést őrző halak találjanak kedvükre való falatokat és minél tovább itt is maradjanak.

Munkálkodásunkat meghálálták barátaink és gyors kapással reagáltak. Finom kapást követően végre komolyabbnak tűnő ellenfél védekezett odalent. Minden trükköt bevetett a rutinos aranyhasú, de sikerült lekövetni mozdulatait és hamarosan ő is a szákban pihegett.

Visszaengedését követően neki láttunk a reggeli elkészítésének. Igazi gasztronómiai élményt sikerült a vízpartra varázsolni és bizony jó alaposan meg is tömtük a hasunkat, hogy legyen energia a nap hátra levő részére.

Jól lakottan és elégedetten dőltünk hátra, várva azt, hogy a halak is megmutassák milyen az mikor igazán étvágyuknál vannak. Azonban jó pár órán keresztül nem sikerült kapásig sem eljutnunk. Nem igazán értettük mi lehet a gond, hiszen a taktika eddig működni, legalábbis beindulni látszott, most mégis csendesen és mozdulatlanul álltak jelzőink.

Kora délután körvonalazódni látszott, hogy mi is az oka az átmeneti sikertelenségnek. Óriási felhők gyülekeztek fölöttünk és bizony hamarosan meg is érkezett belőle egy kiadós égi áldás. Tető alá húzódva vészeltük át a nagy cseppekben érkező esőt és a hozzá társuló viharos szelet. Bíztunk benne, hogy ha már eddig nem zargattak minket a halak, akkor nem pont most fog valaki odalentről bejelentkezni. Szerencsére hamar tovább állt a rossz idő és mi is megúsztuk száraz ruházattal.

A vihar elmúltával egy bátortalanul induló kapás ment át egyre gyorsuló hangjelzésbe. A bevágást követően érezhető volt, hogy szebb darab lesz ez a példány is, így kiélvezve minden pillanatot, féltő óvatossággal fárasztottunk, hogy sikerüljön őkelmét partra hozni. A horog remekül ült a ponty szájának alsó részében, úgyhogy minden igyekezete ellenére a matracon kötött ki és vállalnia kellett a sajtónyilvánosságot és a mérlegelési procedúrát.

A következő érdeklődő megérkezéséig sötétedésig kellett várnunk. Ekkor ejtős kapással adta tudtunkra valaki lentről, hogy a bojli gazdára talált. Újabb finom fárasztás következett, melynek jutalmaként egy nagyszerű kondiban lévő, pocakos ponty siklott a nagy méretű merítőbe. Boldogok voltunk, hogy újabb pár kilóval közelebb kerültünk célunkhoz és a minket megtisztelő nemes ellenfél is sértetlenül távozott a párharcot követően.

Éjjel ismét a pihenésé lett a főszerep, ugyanis uszonyos barátaink úgy gondolták, hogy nem zavarják meg álmainkat és érintetlenül maradtak a felkínált golyók.

Reggel úgy ébredtünk, hogy tudtuk már csak pár óránk van hátra ebből a túrából és meg kell próbálnunk valamit kieszelni, ha szeretnénk még valami sikerélményt bezsebelni. Soha nem szoktuk feladni és most is szerettünk volna tisztesen helyt állni és becsülettel végig küzdeni a maradék időt.

A gondolkodást tett követte és a csalikat frissítve sikerült is becsapnunk egy, a közelben portyázó gyönyörű tövest.

Délben sajnos abba kellett hagynunk a horgászatot és búcsút kellett intenünk a tónak, abban a reményben, hogy még sokszor lehetünk itt vendégek és a tó rutinos lakói is visszavárnak minket. A rövid idő alatt ugyan rekord fogásokkal nem, de élményekkel, barátságokkal és tapasztalatokkal gazdagabbak lettünk.

Köszönjük a lehetőséget. Nagyon jól éreztük magunkat és minden percét élveztük. A következő alkalomra igyekezni fogunk a leszűrt konzekvenciákat hasznosítva érkezni és megpróbálni a mostani eredménynél jobbat elérni.

Nem feltétlenül kell minden esetben óriás halakat fogni mázsa számra ahhoz, hogy felejthetetlen legyen egy-egy horgászat. Most a mi esetünkben is a természet szeretete, a halak védelme és a legyőzött ellenfél maximális tisztelete volt a legfontosabb. Szerencsére meg is követelik, de mi se feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kíméletes bánásmódról, hiszen ezek azok a dolgok, amik megalapozhatják a jövő generáció élményekben gazdag horgászati lehetőségeit és számunkra is esélyt kínálnak arra, hogy a jövőben ismét összehozhasson minket a jó szerencse egy igazi matuzsálemmel, akire jó érzés lesz visszagondolni a hideg téli napokon, a róla készült szívmelengető fotót nézegetve.