Székely István

Nem véletlenül kapta a Gólem nevet

A tó maga 10 hektár területű, jól halasított, jellegét tekintve kavicsbányató, melyen 12 horgászállás van kialakítva az idelátogatók számára. Az előzetes telefonos egyeztetéskor a 2. és 3. állást foglaltuk le a túra időpontjára, annak érdekében, hogy minél nagyobb vízterületet horgászhassunk meg, illetve szerelékeinket kellő távolságba helyezhessük egymástól.

Elérkezett a várva várt nap. Péntek reggel a megbeszéltek szerinti időpontban találkoztunk a többiekkel és gyors bepakolást követően útnak is indultunk. Mindegyikünk rég várta már ezt az alkalmat, kiszakadni a dolgos hétköznapokból és újra a vízparton lenni, nem foglalkozni semmi mással. Ilyenkor még az sem érdekel sokszor - ha nincs kapás, itt a vízparton tudom megtalálni azt a nyugalmat - amit sehol máshol, itt érzem, hogy kiürül teljesen az elmém és sikerül feltöltődnöm.

A megérkezést követően, márciust meghazudtoló napfényes idő fogadott minket. : A tó partján állva elmúlt a hosszú hetek várakozásának érzése és kezdett egy vérpezsdítő izgatottság hatalmába keríteni, hogy végre horgászhatok. Ott állva csak az előttünk elterülő vizet bámultuk, mindenki arcán elégedett és izgatott mosoly volt látható (VÉGRE ITT VAGYUNK).

A jó negyed órás bámészkodást követően nekiálltunk a felszerelések kipakolásának is, mert azért mégiscsak horgászni jöttünk és ezt az élményt úgy lehet még jobban fokozni, ha pár szép halat a matracra is tudunk fektetni.

A botok felszerelését követően, vízre került a csónak és nekiláttunk radar, illetve tapogatórúd segítségével az ígéretes helyek feltérképezésének. Korábban már horgásztunk ezen az álláson, így azért nagyjából tudtuk, melyek lehetnek, az ígéretes pontok, de tudtuk, hogy a korábbi nyári túránkon jól működő helyek nem feltétlenül jelentek sikert kora tavasszal is.

Minden a helyén, jöhetnek a halak

A bóják elhelyezését követően, a szerelékek is gyorsan a helyükre kerültek és mindannyian vártuk az év első kapását. Kora tavasz lévén a minimális etetés mellett döntött mindegyikőnk, egyébként is a koncentrált minőségi etetés hívei vagyunk. Minden bójához pár szem bojlit és némi magmixet szórtunk.

Az első kapásra nem is kellett várni túl sokáig, Ádám kollégám jelzője szólalt meg elsőként és egy gyors fárasztást követően már a bölcsőben is feküdt az idei első halunk.

Ádám a túra első jelentkezőjét fárasztja

A mérlegelést és fényképezést követően mehetett is vissza éltető elemébe ez a kapitálisnak igazán nem nevezhető 4 kg- os egészséges pontyocska, aminek a hosszúra nyúlt pecázás mentes napok után a horgász úgy tud örülni, mint egy 15 kilósnak.

A túra első hala

A gyorsan jött kapást már nem követte több és az esti órákra a szél is egyre erősebbé vált. A nem túl kellemes idő, valamint a hét fáradalmai elég hamar a sátrainkba száműztek minket. Az éjszaka folyamán sajnos egyikünknek sem kellett a kapásjelző hangjára ébrednie, így reggel mindannyian kipihenten ébredtünk. Ám ami ekkor fogadott bennünket nem volt éppen szívderítő , az égen mindenfelé esőfelhők és csontig hatoló hideg szél.

A reggeli kávé elfogyasztása közben átbeszéltük, mit csinálhattunk rosszul és mi az amin változtatni kellene a több kapás kicsikarása érdekében. Végül úgy döntöttünk, hogy kisebb méretű, 12mm és 16mm es lebegő és sűllyedő bojlikkal próbálkozunk tovább. A gondolatunk jónak bizonyult, ugyanis a kisebb méretű csalik felhelyezését követően kapásjelzőink felváltva hangos sípolásba kezdtek. Az erős szél ellenére, ami a behúzást nagyban megnehezítette kisebb nagyobb szünetekkel, de szépen fogtuk a pontyokat, jellemzően a 4-8 kg közöttiek jöttek. A kapásokon felbuzdulva visszakerültek a nagyobb méretű 20- as golyók is egy- egy botra, bízva a nagyobb példányokban. A nagyobb csalik azonban nem akartak halat adni, továbbra is csak a kisméretű csalik működtek, a túra legnagyobb halát is adva.

Az erős hideg szélben szépen jöttek a halak

Utolsó nap is ez a tendencia folytatódott, azzal a kivétellel, hogy újra napos időre ébredtünk, sajnos azzal a keserű tudattal, hogy itt véget is ért számunkra a horgászatra szánt 48 óra és el kell kezdenünk a pakolást.

A túra legnagyobb hala (10,5 kg)

A hétvége folyamán igazán nagy testű halat nem sikerült partra terelnünk, mindössze két 10 kg- nál nagyobbat, de a 4-8 kg közöttiekből elég szép számmal fogtunk, ami az év első horgászatán kifejezetten szívet melengető érzés volt. Meggyőződhettünk a csalijaink és végszerelékeink fogósságáról, ami fontos szempont volt főként a nyári horgásztúrák, hogy amikor egy 300 hektáros tó partján ülve akár 48 óra kapástalanság után se a csalimban kezdjek el kételkedni. Természetesen ezalatt nem azt értem, hogy minden körülmények között ugyan az működne, csak egy jó tanács annak, aki egy vadvízen szeretne elkezdeni bojlizni, annak érdemes egy már korábban kipróbált és bizonyított csalit használnia a siker érdekében. Igaz még ez sem garancia a teljes sikerre, mert jó helyen jókor és jó csalival lehet csak esélyünk megfogni álmaink halát.

Miért is írtam ezt? A bevezetőmben említettem egy a közelmúltban lezajlott kevésbé sikeres 10 napos horgásztúrámat Észak Magyarország egyik legnagyobb kavicsbányataván. Először horgásztam ezen a vízen és már a kipakoláskor tudtam ez most más lesz, mint a többi eddigi túrám. Ott álltam a parton és csak néztem az előttem elterülő hatalmas víztömeget tanácstalanul. A helyzetemet a radarozás és különböző vízrétegek hőmérsékletének megmérése sem javította. Számtalanul helyezkedtek el előttem az ígéretesnek vélt helyek, de nekem döntenem kellett, hová és miként helyezem el a szerelékeimet. Egy dologban voltam csak teljesen biztos, hogy amit bejutattok csalit, abban 100%- ig megbízom.

A hajó útvonala is ígéretes szokott lenni

A túra végére nem sikerült igazán kapitális egyedet lencsevégre csalni sajnos, de nem is lenne igazán kihívás, ha ez mindig megtörténne. A kedvemet ez nem, hogy elvette volna, hanem még jobban meghozta, az ilyen nagy kiterjedésű, kis halsűrűségű vizek horgászatához. Már az összepakolás pillanatában tudtam ide mindenképpen vissza kell térnem és a túra során szerzett tapasztalatokkal felvértezve legközelebb sikeresebb lehetek.

Remélem hamarosan vissza térek

Remélem, ez a pillanat minél hamarabb eljön, mert azóta is csak azon jár az eszem, hogy mikor indulunk már, mit és hogyan kellene másképp csinálnom a siker érdekében, hogy legközelebb már egy eredményes horgászat történéseit oszthassam meg. Addig is, aki teheti, ne késlekedjen, ragadjon horgászbotot és irány a vízpart, a hideg téli estéken már késő lesz azon keseregni, miért nem mentem többet. Sokkal jobb a megélt szép emlékeken nosztalgiázni.