Ikrától a horogig - 2.rész

Bárány László
Bárány László
Újra köszöntöm a kedves horgásztársakat, valamint minden visszatérő és új olvasónkat!

Ez a cikksorozat részletesen mutatja be a halak életét, szaporítását és a horogéretté válásukhoz szükséges műveleteket. Ezzel egy olyan hosszú és rögös úton kormányozom végig az olvasókat, ami rengeteg buktatót rejt magában és igazi elszántságot, szívből végzett munkát igényel a haltenyésztőktől, hogy a kívánt végeredmény produkálható legyen. Az előző részben eljutottunk odáig, hogy az ikrából kikelt lárvák már felélték szikzacskójuk tartalmát és az első tojásos turmix elfogyasztásával gyakorlatilag önálló táplálkozásra és életre képes kis egyedekké váltak.

A mostani írás az ivadéknevelési módszereket fogja bemutatni viszonylagos részletességgel, valamint kitér az előnevelés technológiájára, folyamatára és az előnevelő tavak jellemzőire. Az ivadék utóneveléssel zárulva el fogunk jutni odáig, hogy halacskáink már egy nyaras példányként várhatják a további lépéseket, ami már a nyújtásról és a tömeg gyarapításáról fog szólni.

Lássuk hát a bevezetőben felvázolt pontokat lépésről lépésre:

Ivadéknevelési módszerek

A halastavak népesítéséhez szükséges ivadékot többféle módon, különböző biztonsággal és hatékonysággal lehet tógazdasági körülmények között előállítani. Ezek közül a módszerek közül a legfontosabbakat és a gyakorlatban legelterjedtebbeket ismertetem.

Az előnevelés technológiája

Ez a technológia a keltetőházi lárva előállításra épül, annak szerves folytatása. A folyamat a táplálkozás megkezdésével kezdődik, és 3-4 hétig tart. Ez alatt az időszak alatt a néhány milligramm tömegű táplálkozó hallárvából minden lényeges tulajdonságában a szülőkre hasonlító, néhány tized grammos kis hal fejlődik ki. Mai ismereteink szerint a pontyfélék zsenge ivadékait csak tavi környezetben tudjuk nagyüzemi méretben eredményesen nevelni. Ennek megértéséhez kissé részletesebben át kell tekintenünk a kishal és a környezete közötti kapcsolatot a ponty faj példáján.

Hasonlóan más halfajok utódaihoz, a pontylárvára is jellemző, hogy a szülőkhöz viszonyítva tűrőképessége a különböző környezeti feltételekkel szemben lényegesen kisebb. Ez azt jelenti, hogy jóllehet a kifejlett pontyok hőmérsékleti optimuma 20-25°C között van, hosszabb ideig is képesek elviselni a 4-30°C-os hőmérsékletű környezetet is. A lárvák ezzel szemben huzamosabb ideig csak lényegesen szűkebb (12-27°C-os) intervallumban képesek életben maradni. Ezek a különbségek elsősorban az apró testméretük következményei. A testméret két további szempontból is fontos: a tavakban élő apró ragadozók, és a táplálékként szóba jöhető szervezetek szempontjából.

A kishalak számára minden olyan szervezet veszélyes, amely zsákmányul ejtheti őket. A tavakban ilyen veszélyt elsősorban a ragadozó alsóbbrendű rákok (Copepodák) és a vízi rovarok lárvái jelentenek. A kisméretű rákocskák később az idősebb halkorosztályok fontos táplálékává válnak.

A táplálkozás szempontjából fontos tudnunk, hogy az alsóbbrendű rákok első táplálékként méretüknél fogva túl nagyok a zsenge ivadék számára. A megfelelő méretű apró táplálékszervezetek, a kerekesférgek és egysejtűek az alsóbbrendű rákok jelenlétében nem képesek állományukat növelni a nagyobb és jobb hatásfokkal szűrő szervezetek konkurenciája miatt.

Az ivadéknevelés során fontos megjegyeznünk, hogy minden halkorosztálynak a megfelelő méretű táplálékszervezetet kell biztosítanunk. Ennek az elvnek az érvényesítéséhez először át kell tekintenünk néhány, halastavi környezetben gyakori, és az előnevelés sikerét befolyásoló élőlénycsoportot.

Az algák a halastavak elsődleges szervesanyag-építő növénykéi. Méretük néhány mikrométertől (egysejtűek) több száz mikrométerig (telepesek) terjed. Legfontosabb csoportjuk az egysejtű zöldalgák, amelyek az alsóbbrendű rákok nélkülözhetetlen táplálékai. Az állati élőlények közé tartozó kerekesférgek néhány tized milliméter nagyságúak, gyorsan szaporodnak, mozgásuk lassú. A halivadék számára ideális táplálékszervezetek, azonban a vegyes plankton állományokban nem bírják a nagyobb méretű alsóbbrendű rákok versenyét, ezért azok felszaporodásával párhuzamosan eltűnnek a tóból.

A tavi haltenyésztés legfontosabb szervezetei az alsóbbrendű rákok. Ezek az intenzív anyagcseréjű, gyorsan szaporodó néhány tized millimétertől több milliméterig terjedő nagyságú rákocskák a különböző korosztályú pontyok egyik legfontosabb táplálékai. Vannak közöttük olyan csoportok, amelyek erősen ragadozók (pl. a Copepodák közé sorolt Cyclopsok), mások békés életmódot folytatnak (pl. a Cladocerák közé tartozó Daphniák). Vannak fajok, amelyek melegigényesek, mások viszont még a befagyott tavakban is szaporodnak. Algát, baktériumot, szerves törmeléket fogyasztanak. Az egyoldalú abraktakarmányokkal etetett halállományok legfontosabb természetes vitamin- és fehérjeforrásai.

A rovarlárvák, elsősorban az árvaszúnyogok lárvái, szintén a pontyok -különösen az idősebb korosztályok- jelentős táplálékszervezetei. A tavak iszapjában vagy a növényzeten élnek, szerves törmelékkel táplálkoznak. A kifejlett lárvák bebábozódnak, majd kelés után az árvaszúnyogok kirajzanak a vízből.

A hasznos élőlénycsoportok mellett az ivadékra veszélyes, ragadozó élőlények is élnek a tavakban. Ide soroljuk a már említett Cyclopsokon kívül a nagyobb testű alsóbbrendű rákokat (lencserák, pajzsos rák stb.) és számos vízirovart, valamint lárváikat (csíkbogár, csíborlárva, vízipoloskák, szitakötőlárvák stb.). A haltenyésztőnek ismernie kell a legfontosabb élőlénycsoportok biológiai tulajdonságait, hogy elősegíthesse szaporodásukat vagy megakadályozhassa kártételüket.

Az előnevelő tavak

Előnevelésre nem minden tó alkalmas. Az előnevelő tóval szemben támasztott követelményeket teljes mértékben az erre a célra épített tavak elégítik ki. A legfontosabb szempontokat érdemes áttekinteni:
- nem túl nagy méret (néhány ezer m2),
- kiváló vízellátás,
- a lecsapoló műtárgyhoz lejtő fenékviszonyok,
- jó árasztó és lecsapoló műtárgyak,
- jó közlekedés,
- alkalmas halcsapda az előnevelt ivadék lehalászására.

Az előnevelés folyamata

Az előnevelő tavak előkészítése a halivadék megmaradása szempontjából meghatározó jelentőségű. Az előkészítés a tavak kitakarításával, a kopolyák meszezésével kezdődik. Ezt követi a tavak feltöltése. Ha szeméthal bekerülhet a tóba, szűrni kell a vizet. Nagy felületű szúnyoghálórácson célszerű az árasztást végezni. A szúnyogháló a hordaléktól hamar eltömődhet, ezért meg kell szervezni a folyamatos tisztogatást. A tavakat az előkészítés szakaszában az üzemi vízszint feléig vagy kétharmad részéig kell feltölteni. A feltöltéssel egy időben trágyázzuk a tó vizét szerves és műtrágyákkal. A trágyázással elősegítjük a baktériumok, algák és alsóbbrendű rákok szaporodását. Az ivadék számára a kerekesférgek a legmegfelelőbb élőlények, ezért a tóvizet úgy kezeljük, hogy eltávolítjuk a kerekesférgek szaporodását akadályozó élőlénycsoportokat. Erre a célra a növényvédelemben használatos szerves foszforsav-észterek (Dipterex, Neguvon) és a piretroidok alkalmasak. Ezekből a szerekből 0,5-1 mg/l szükséges. A kezelés hatására a nemkívánatos szervezetek 24 órán belül elpusztulnak. A kezelés kedvező hatása már néhány nap múlva látható; a bőséges tápanyag (trágyázás) hatására az algák és ezt követően a kerekesférgek is nagymértékben elszaporodnak. A szaporodás arányairól planktonminta vétele útján győződünk meg. 100 liter tóvizet planktonhálon átszűrünk, és a szüredék térfogatát megmérjük. Ha 0,5-2 ml/100 liter tóvíz mennyiségű kerekesféregből álló planktonüledék van az előnevelő tóban, nyugodtak lehetünk a kedvező ivadékmegmaradást illetően.

Az előnevelő tó előkészítését akkor kell elkezdeni, amikor a szaporításra szánt halakat beszállítjuk a keltetőbe.

Miközben az ikra kikel, majd a lárva táplálkozni kezd, a tavakban kialakul a halak számára táplálkozásbiológiai szempontból kedvező környezet.

A kihelyezés időpontjára a halakat a keltetőházban már néhányszor megetettük keményre főzött tojásból készített turmixszal. Ez a táplálék nem elégíti ki az ivadék teljes tápanyagigényét, arra azonban kiválóan alkalmas, hogy a kishal megtanulja a táplálékát megszerezni.

A kihelyezés során vigyázni kell, hogy a halakat a környezetcsere ne viselje meg túlságosan, a kihelyezés közben életfolyamataik ne károsodjanak. A kihelyezéseket úgy kell ütemezni, hogy a kishal a délelőtti órákban kerüljön a tóba. Ha erős szél fúj, a lehetőségekhez mérten várni kell a kihelyezéssel, mert különben a szélnek kitett, nagy területű tavakban a zsenge ivadék már a kihelyezés napján elpusztul. Fontos a szállító- és a fogadóvíz hőmérsékletének kiegyenlítése. A tó előkészítése során a lelkiismeretes tógazda többször is megvizsgálja a plankton állományt, hogy az megfelelő módon fejlődik-e.

A kihelyezést követő néhány nap alatt eldől, hogy a kihelyezett ivadékból hány százalék éri meg az előnevelés végét. A megmaradás -eltekintve olyan különleges esettől, mint a szélvihar- elsősorban a táplálkozással függ össze. A kerekesférgekre vonatkozó tóelőkészítéssel áthidaltuk a legnehezebb problémát, ezzel azonban az előnevelés egészének táplálékellátása még koránt sincs megoldva. A kerekesférgek ugyanis csak néhány napig képesek kielégíteni a gyorsan növő ivadék tápanyagigényét. Ezután már a tápanyagban gazdagabb, nagyobb méretű szervezetek jelenléte is nélkülözhetetlen. Annak elérésére, hogy a kívánt időre a nagyobb méretű plankton szervezetek felszaporodjanak a tóban, a haltenyésztőnek már korábban be kell avatkoznia a biológiai folyamatokba. Az alsóbbrendű rákok alkotta plankton a vegyszeres kezelés hatására elpusztul. A természetes újranépesülés több hét alatt következne be, ezért a tenyésztő ezt a folyamatot úgy gyorsíthatja meg, ha a vegyszer lebomlása után (a kezelés után 3-5 nappal) a tavat beoltja a kívánatos plankton szervezetekkel. A meleg nyári időszakban a leggyorsabban szaporodó középméretű planktonszervezet a Moina sp. Ezzel a gyorsan szaporodó alsóbbrendű rákkal kell az előnevelő tavat beoltani az ivadék kihelyezésével egy időben. Az oltás utáni időszakban a kishal még nem képes a Moinát zsákmányul ejteni, így az gyorsan elszaporodhat, és a 10-12 napos ivadék számára ideális táplálékot szolgáltat. Ha nincs lehetőség a plankton oltásra, az újranépesülést elősegíthetjük úgy is, hogy az ivadék kihelyezését követő naptól kezdve a tavat fokozatosan tovább árasztjuk. A középméretű plankton sem képes kielégíteni az előnevelés végéig az ivadékállomány gyorsan növekvő fehérje igényét. Gondos tenyésztők ezért egy harmadik planktonlépcsőt is kialakítanak a kifejezetten nagy testű alsóbbrendű rákokból úgy, hogy a kihelyezést követő 10-12. napon az előnevelő tavakba néhány vödör Daphniát helyeznek. Ezek a rákocskák 8- 10 nap alatt hatalmas arányban elszaporodnak, és éppen az előnevelés utolsó harmadára adnak bőséges természetes táplálékot.

Mai ismereteink szerint az ivadék táplálkozásának kezdete idején a fejletlen emésztőszervek csak az élő szervezetekből származó vegyületekből képesek fedezni az ivadék szervezete számára szükséges sokféle tápanyagot. A táplálék állatok saját emésztő enzimjeinek is nagy szerepe van az első napok tápanyag felvételében, ugyanis a kishal saját enzimtermelő szervei pl. mája még igen fejletlen és nem termel saját enzimeket. Később, szerveinek tökéletesedésével az ivadék már vegyesen táplálkozik, a természetes táplálék mellett hasznosítani képes a jó minőségű és megfelelő szemcseméretű lisztszerű abraktakarmányt is. Az okszerű abraktakarmányozás során a haltenyésztő az első időben nem kizárólag abraktakarmányok lisztjeivel eteti halait, mert az számukra még nehezen emészthető. Ebben a korban sokkal hasznosabb, ha állati eredetű fehérjéket és magas fehérje tartalmú szójalisztet is tartalmazó tápkeverékkel etetünk. Az etetést a kihelyezés napján el kell kezdeni, jóllehet tudjuk, hogy ekkor még nem eszi a mesterséges tápot az ivadék. A beadott takarmány azonban nem vész kárba, mert a finom szemcséket a zooplankton- szervezetek is elfogyasztják, tehát kezdetben a planktont etetjük. Egyidejűleg azonban a hal is fokozatosan hozzászokik az ízanyagokhoz, és szinte észrevétlenül szoktatható rá a kiegészítő takarmányra. Az előnevelés előrehaladtával a mesterséges takarmány egyre nagyobb jelentőségű lesz, a szakasz végére pedig a hal csaknem kizárólag a takarmányon él. Ezért nem közömbös a takarmány minősége és összetétele. Célszerű az abraktakarmány lisztek mellett kb. fele arányban állati eredetű hal-, vér- vagy húslisztet is etetni.

A takarmányozás többféle módon történhet (a vízfelszínre vagy vízben oldva és belocsolva). Leginkább elfogadott, hogy az első néhány napon a vízben feloldott és belocsolt etetés jobb hatásfokú, később viszont a nagyobb ivadék a víz felszínére szórt tápot is megtalálja. Az előnevelés 3-4 hetére a halak hatalmas arányú növekedése következményeként a tóban a környezeti viszonyok kedvezőtlenné válnak, minden természetes táplálék elfogy. Ekkor a nevelést be kell fejezni, a megtermelt ivadékot pedig le kell halászni.

A nagyobb méretű előnevelő tavakban a 3-4 hét után először ritkító halászatot tartanak.

Ilyenkor a hal még kicsi, tömege alig éri el a 0,5 g-ot. A szoktató, csalogató etetéssel kombinált ritkító halászattal egy időben, vagy azt megelőzően megkezdik a csapolást. A víz lassú eresztése több napot is igénybe vehet, a tó nagyságától függően. Ezalatt a halak tovább növekednek. Az előnevelt ivadék halászatához tüllből készült hosszú húzóhálókat használunk. A tavak teljes halállományának kifogására az ivadék csapda szolgál, amelyet a lecsapoló műtárgyba vagy a kifolyó csőre szerelnek.

A lehalászott ivadék ritkább népesítésben az utónevelő tavakba kerül. Ha az utónevelő tavak az előnevelő közelébe vannak, a lehalászott ivadékot közvetlenül a szállító járműre rakjuk és átszállítjuk az új tóba. Ha a tovább nevelésre távolabbi területeken kerül sor, a szállítás előtt az ivadékot időszakosan tárolni kell. A tárolás céljára betonmedencék szolgálnak, ahol az ivadék vízátfolyás mellett néhány órát tartózkodik, ezalatt emésztő rendszere kiürül és a kishal jól szállítható lesz. Tele bélcsatornával történő szállításkor a nyári nagy melegben az ivadék könnyen elpusztul. Az ivadékhal lehalászását, szállítását mindig a korareggeli órákban, a hűvösebb napszakban kell végezni.

Az ivadék utónevelése - egynyaras nevelés

Az utónevelő tó előkészítése során törekednünk kell a minél nagyobb tömegű plankton biomassza kialakítására. Az utónevelés alatt már nem kell a plankton méretével számolnunk, hiszen a néhány centiméteres kis hal a tóban előforduló összes zooplankton fajt képes fogyasztani. A bőséges planktont a tóvíz trágyázásával érhetjük el. Az előnevelő tavak feltöltésénél vigyázni kell arra, hogy lehetőség szerint a tavunk vadhalmentes legyen. Ellenkező esetben a bekerülő vadhalállományok később komoly táplálék konkurenciát jelentenek az ivadék állományok számára.

Jelentős veszteséget okozhatnak a rosszul előkészített utónevelő tavakban a mocsaras, vízinövényzettel gazdagon borított részeken áttelelt nagyméretű rovarlárvák (csibor, csíkbogár, szitakötőlárvák), amelyek falánk ragadozók. Ezek ellen kiszárítással, meszezéssel, a mocsaras részek vegyszerezésével védekezhetünk.

Az előneveltből történő egynyaras ivadék nevelés viszonylag kockázatmentes nevelési technológia. Nagy előnye, hogy a népesítési darabszám ismert, és technológia elemei egyszerűek.

Az utónevelés céljára a néhány hektáros és a több száz hektáros tavak egyaránt alkalmasak. Az előnevelő tavakban már célszerű érvényesíteni a polikultúra előnyeit, a ponty mellé amurt és fehér busát népesíthetünk.

Az ivadéknevelés során a napi takarmánymennyiség a becsült állomány testtömegének 10%-át is elérheti. A kiegészítő takarmány búza vagy árpadara lehet. Célszerű a takarmányt előző este beáztatni. Napközben ellenőrizni kell a takarmány felvételét és a fogyasztás arányában azt növelni vagy csökkenteni. A szezon végére elfogy a zooplankton. Ilyenkor a trágyázás már nem segít, hiszen a gyorsan növő és aktívan táplálkozó ponty állományok annyira kiszűrhetik a természetes táplálékot, hogy az nem képes hatékonyan szaporodni. A túlzott trágyázással viszont nemkívánatos vízvirágzást váltanánk ki, ami hajnali oxigénhiányt és halpusztulást is kiválthat. A nyári fehérjepótlásra tehát nem a trágyázás, hanem a kiegészítő fehérjetakarmány (pillangósok darája) szükséges.

Egynyaras ivadék nevelése előnevelés nélkül (egyfázisú ivadéknevelés)

Az előnevelés fázisának kihagyásával közvetlenül zsenge ivadékból is nevelhetünk egynyarast megfelelő szabályok betartásával. Ez a nevelés nagy kockázattal jár és igen alapos és folyamatos ellenőrzést feltételez. Nevezhetjük egyfázisú ivadék nevelésnek is, szemben az előnevelési és utónevelési fázist is feltételező kétfázisos neveléssel. Az egyfázisú nevelési módszert nagyobb, több hektáros halastavakban célszerű végezni. Feltétele a biológiai folyamatok pontos nyomon követése és a szükséges technológiai beavatkozások azonnali elvégzése.

Ennél a nevelési módszernél a tóelőkészítés hasonló elvek szerint történik, mint azt az előnevelésnél ismertettük. Megjegyezzük, hogy a nagy és extenzív tavaknál igen nehéz a vadhalat távol tartani az ivadéknevelés során, az eredményes nevelés érdekében mégis minden meg kell tennünk annak érdekében, hogy lehetőleg ne legyen káros szeméthal állokmány a tóban (sűrű rácson kell árasztanunk, a kopolyákat ki kell meszezni stb.).

Különösen vigyáznunk kell arra, hogy ivarérett vad halak, pl. ezüstkárász, razbóra és ragadozók ne kerülhessenek a tóba. A szaporodásra érett vadhalak ugyanis az ivató tóban uralkodó kedvező életfeltételek mellet többször is szaporodhatnak és hatalmas, ugyanakkor teljesen értéktelen ivadék állományokat produkálhatnak.

Az egyfázisú ivadéknevelés esetén is a kiindulás a keltetőházban előállított zsenge ivadék. Az ivadék kinépesítése az előnevelésnél ismertetett szabályok szerint történik.

Különösen vásárolt zsenge ivadék esetén igen jó szolgálatokat és fontos s információkat nyújthat a próbaláda. A finom tüllhálóból készített kis ketrecbe helyezett néhány száz ivadékból álló minta viselkedése, néhány napra terjedő megmaradása jól mutatja a kihelyezett állomány életképességét és a fogadóvíz minőségét. A nagytavi ivadéknevelésnél szinte kivétel nélkül alkalmazzák a vegyszeres planktonszabályozás módszerét. A kedvező indító táplálék (Rotatória) mellett a megmaradás is kedvező, ezért fontos, hogy ne népesítsük túl a tavakat. Míg az előnevelésnél a hektárra vetített kihelyezett ivadék létszám 1-5 millió db-t is elérheti, ez esetben ennek maximálisan mintegy egytizedét, 1-2oo ooo db-ot helyeznek ki hektráronként. Mivel a nagyobb tavakon a szél okozta káros hullámzás jobban ki tud alakulni, a szélárnyékos sekélyebb parti területeken célszerű előre búvóhelyet biztosítani az ivadéknak a hosszúszálú fű és parti mocsári növényzet rákaszálásával. Ez az uszadék később további hasznos szolgálatot is tesz, miután erre előszeretettel petéznek a különböző árvaszúnyogok, amelyek később értékes természetes táplálékként szolgálnak a már nagyobb méretű ivadék számára.

Az egészséges és aktív ivadék a kihelyezés után néhány óra múlva a tó távoli részein is megjelenik hamar szétúszva a nagykiterjedésű tavakban, és megkeresi a számára optimális vízterületeket.

Az ivadék takarmányozását, amely szinte liszt finomságú takarmány keverékkel történik, a tó szélvizein végezzük. Később fokozatosan egy-egy helyre koncentráljuk az etetést és ezzel lassanként kialakítjuk a későbbi etetőhelyeket.

Az egyfázisos ivadéknevelés legfontosabb kérdése a vízinövény állományok szabályozása, kézbentartása. Miután a zsenge ivadék kezdetben képtelen a tó vizét úgy befolyásolni, hogy a fény nagy része a felső 2o-25 cm es rétegben elnyelődjék, a tiszta vízben a sekély ivadéknevelő tavak aljáig lehatol a fény és nagy valószínűséggel megindul egy erős növényesedés. Itt még az anyahalak hasznos iszapmozgató-túró tevékenysége is hiányzik, miután az ivadék rendszerint keltetőházi eredetű. A növényesedés még akkor is rendszerint igen erőteljes lesz, ha az előző szezonokban a tóban idősebb ponty korosztályokat neveltünk, amelyek a tófenék átdolgozásával korlátozták a gyökeres hínárvegetáció kialakulását és ezért kevés a korábbi időből származó olyan növényi rész (magvak, gyöktörzsek, áttelelő tövek stb.), amely gyors növekedésre képes. Ilyenkor magról kel ki a vegetáció.

A gyorsan növekvő hínárállomány kedvezőtlen hatása többoldalú. Legfontosabb szerepe abban van, hogy nagy hatékonysággal veszi fel a vízben oldott növényi tápanyagokat, ezzel megakadályozza a zooplankton táplálékául szolgáló alga és bakterioplankton fejlődését. Közismert, hogy a vízinövényben gazdag tavak vize kristálytiszta, jelezve, hogy nincs olyan planktonélet, ami a biológiai termelést jelző zavarosságot eredményezhetné. E mellett a dús növényzet káros, esetenként mérgező vegyületeket is kiválaszt a vízbe.

További káros hatása, hogy az alámerült vízi növényzeten sok ragadozó rovarlárva szaporodhat el. Ezek aktív zsákmányszerző életmódjukkal a zsenge ivadék állományban hatalmas darabszám veszteségeket okozhatnak.

A nagy növényi biomassza jelenléte a tavakban azok biológiai stabilitását, kiegyensúlyozott oxigén háztartását is megbontja. Ezekben a tavakban nappal az asszimiláció eredményeként igen magas lehet az oldott oxigén szint és erős a széndioxid elvonás, míg éjjel a növények is oxigént vonnak el a légzésükhöz, tehát a rendszer nagyon hasonlóan működik, mint az alga eredetű vízvirágzás esetén.

A nagy tömegű vízinövény megbontja a létfontosságú elemek forgalmát és a víz pH viszonyait is. A tenyésztőnek tehát arra kell törekedni, hogy kordában tartása a növényesedést és biztosítsa a tóvíz árnyékoltságát. Ezt a kettős célt biológiai eszközökkel ezekben a tavakban nem lehet elérni, mert az erre alkalmas idősebb ponty és amur állományok a zsenge ivadékra nagy veszélyt jelentenének. Különösen az idősebb pontyok fogyasztanák el a zsenge ivadékot, ezért a költségesebb mechanikai beavatkozásokhoz kell folyamodni. A növényzet irtására a tókaszát kell ilyenkor igénybe venni. A kivágott zöldtömeget célszerű vagy kitermelni a tóból vagy munkaerő hiányában legalább a tó egyik sarkában kikarózni, helyhez rögzíteni és csak később kitermelni. A kívánatos zavarosságot pedig boronázással, súlyos fémtárgyak mozgatásával, le-fel vonszolásával érhetjük el.

Az egyfázisú ivadék nevelésben a zsenge ponty mellé amurt, busát és harcsát is népesíthetünk.

A rengeteg környezeti tényező és az esetleges betegségek kialakulása miatt 20-30 %-nál nagyobb megmaradás nemigen érhető el. 200.000 - 500.000 ponty és 150.000 - 500.000 növényevő zsenge hektáronkénti kihelyezése esetén, a megmaradás függvényében 500 - 1.500 kg/hektár nettó hozamra számíthatunk. A kívánatos átlagos testtömeg 30 g körül van, ami megfelelő méret ahhoz, hogy az általánosan alkalmazott, legbiztonságosabbnak tartott 3 éves “üzemmóddal” elérjük az 1-1,5 kg-os étkezési hal méretet, azonban ez majd a következő írás anyaga lesz, amikor is megkezdjük a halunk második évben esedékes hossz beli növelését, úgynevezett nyújtását és a harmadik évben esedékes tömegének gyarapítását, hogy piacérett egyeddé váljanak.

Ha tetszett az írás vagy szimplán csak érdekel a halgazdálkodásnak ez a kicsit tudományosabb ága, várlak vissza a következő részben!

Utoljára megtekintett
Fogyasztóbarát webáruház

Pecacenter.hu, ha számít a jó ár! - Horgász Webáruház

Magyarországon sok horgász webáruház van, de kevésnél van ennyi akció, kedvezmény és ekkora elköteleződés a vásárlók felé. Minden nap azon dolgozunk, hogy látogatóink minél több horgász illetve kemping felszerelést és kiegészítőt találjanak webáruházunkban, pontos leírással és elérhetőséggel. A Budapesten és Dunakeszin lakóknak lehetősége van személyes átvételre is, előzetes egyeztetés után.

Oldaltérkép
  • Kezdőlap
  • Termékek
  • Cikkek
  • Versenyek
  • ÁSZF
  • Kapcsolat
  • Bejelentkezés
  • Regisztráció
  • Kapcsolat
    Greksza László
    2120, Dunakeszi, Barátság útja 13.
    info@pecacenter.hu
    06308266927
    Hírlevél
    aluflokk.jpg
    aniversum fishing baits.jpg
    arno.jpg
    bag em.jpg
    balaton baits.jpg
    balzer.jpg
    banax.jpg
    bark.jpg
    benzar.jpg
    big.jpg
    carp academy.jpg
    carp expert.jpg
    carp pro.jpg
    carp system.jpg
    carp zoom.jpg
    carp_academy.jpg
    catgear.jpg
    cormoran.jpg
    cralusso.jpg
    czero fishing team.jpg
    d.a.m.jpg
    daiwa.jpg
    deaky.jpg
    delphin.jpg
    demon.jpg
    dragon.jpg
    drennan.jpg
    eagle claw.jpg
    eiger.jpg
    energofish.jpg
    energoteam.jpg
    esp.jpg
    eurocarp.jpg
    eurostar.jpg
    exner.jpg
    extra carp.jpg
    feedermania.jpg
    fin.jpg
    finn.jpg
    fladen.jpg
    fox.jpg
    foxout.jpg
    gamakatsu.jpg
    guru.jpg
    haldorado.jpg
    hansen.jpg
    hayabusa.jpg
    hester.jpg
    hori-ker.jpg
    imax.jpg
    imperial_baits.jpg
    k-karp.jpg
    kamasaki.jpg
    kenart.jpg
    koos.jpg
    korda.jpg
    kryston.jpg
    l&k.jpg
    lineaeffe.jpg
    loomis and franklin.jpg
    mactronic.jpg
    madcat.jpg
    manyfik.jpg
    marukyu.jpg
    maruto.jpg
    meiho.jpg
    mistral.jpg
    mivardi.jpg
    momoi.jpg
    mustad.jpg
    nevis.jpg
    okuma.jpg
    oreel.jpg
    pallatrax.jpg
    pb_products.jpg
    penn.jpg
    preston.jpg
    prologic.jpg
    rapture.jpg
    rod_hutchinson.jpg
    ronthomson.jpg
    ryobi.jpg
    salmo.jpg
    savage.jpg
    sbs.jpg
    scierra.jpg
    sema.jpg
    shimano.jpg
    silstar.jpg
    sonik.jpg
    spinwal.jpg
    spro.jpg
    steg_product.jpg
    taska.jpg
    tf_gear.jpg
    the_one.jpg
    tica.jpg
    top_mix.jpg
    trabucco.jpg
    van den eynde.jpg
    zadravec.jpg
    Készítette: Sugar 2019 / Fish-Fanatic Kft - Minden jog fentartva! - Email: info.sugarweb@gmail.com